A hatodik – amiben színes tojások is készülnek, meg a függönyök is kimosódnak

Na, most aztán tényleg jön a tavasz! Meg a nyúl is!
Ezt onnan lehet tudni, hogy a Nagyi kiadta a parancsot: kezdődjék a Nagy Húsvéti Ablakpucolás!
Ilyenkor, ha a Nagyi kiadja a parancsot, nincs mese, annak úgy kell lennie.
Tojcsival megpróbáltunk találni egy piszkos ablakot a lakásban, de nem volt olyan, pedig a Nagyi azt mondta, mind olyan. Apa megpróbált a kiadott paranccsal ellenkezni: – De hát Anyuka… – kezdett volna hozzá, a Nagyi rögtön letorkolta:
– Ki sem lehet látni lassan, olyan piszkosak – mondta. – Ablakmosás, függönymosás, mert így még a nap se süt be! Kezdjük a függönyökkel! – és ezzel a dolog el volt döntve. Apa sóhajtott egyet, hozta a kislétrát és elkezdte leszedni a függönyöket. Mi is segítettünk neki, én vittem ki fürdőszobába a mosógéphez őket, Tojcsi meg irányított, mint egy katonatiszt. Még úgy is járkált fel-le az ablakpárkányon, felemelt fejjel, peckesen lépdelve:
– Jól fogja össze azt a függönyt és emelje! – rikácsolta. – Ne húzza a padlón, emelje! Ne kelljen többször mondanom!
Persze, aztán mikor az egyik fehér csipkés sarok valahogy kimaradt és úgy indultam el vele, hogy húztam magam után, azonnal ráugrott és vontattatta magát. Csak azt vettem észre, hogy nehezen jön a függöny utánam. Mikor odanéztem, látom, hogy ott terpeszkedik rajta, hanyatt fekve, keresztbe tett lábakkal, mint egy török pasa. Még a pocakját is kidugta hozzá.
– Sofőr, a fürdőszobába! – utasított, mikor látta, hogy észrevettem. – Igyekezzünk, kérem, sürgős dolgom van! – tette hozzá.
A mosógép előtt már ott állt a lakás összes összehordott függönye, csábító nagy halomba rakva. Bele is vetettük magunkat azonnal. Miután kihemperegtük magunkat, Tojcsi a fejére húzta az egyiket, mint ha fátyol lenne és eljátszotta, hogy ő most a menyasszony, hosszú ruháját vonszolta maga után körbe-körbe a fürdőszobában. Jókat nevettünk, egészen addig, míg a Nagyi meg nem jelent a fürdőszoba ajtajában: – Na, kisasszony, vége a játéknak, ezek most szépen beugranak a mosógépbe megtisztulni, Te pedig elfoglalod magad a játékaiddal, míg végzünk a takarítással! – ezzel elkezdte betömködni a függönyöket a mosógép kerek nyílásán. Majdnem Tojcsival együtt, aki a Nagyi érkezésekor bebújt a függöny halomba, és most épp hogy sikerült kiszabadítanom, mielőtt ő is kimosásra került volna.
– Pfú – szusszant, mikor bemenekítettem a szobába. – Ezt megúsztuk!
– Éppen, hogy az úszást kerülted el, ha nem kaplak ki a függönyök közül, most ott keringenél a mosógépben, habosan, vizesen!
– Brrrrr, úúúúúútálom a vizet! – de ezzel nem mondott újat. Valahogy a plüss játékok nem kedvelik a nedves dolgokat, ebben nagyon egyforma mindegyik.
Jól eljátszottunk Tojcsival, míg a Nagy Családi Nagytakarítás tartott. Elővettük a sündisznó családot, és folytattuk a menyasszonyos játékot. Sün papa varrta a ruhát, a többiek meg igazgatták, Tojcsi meg illegett-billegett, mint ha ő lenne a menyasszony.
Közben ebédeltünk is, és már délután volt, mire visszakerült az összes függöny az ablakokra. Anya elfáradt egy kicsit és ledőlt pihenni, pedig Apa és a Nagyi folyamatosan kivették a kezéből a munkát, hogy kímélje magát, de hát Anyát nem lehetett csak úgy visszatartani.
– Csak nem fogom nézni, hogy mindent ti csináljatok! – mondta és nem lehetett vele vitatkozni. Ilyenkor egészen olyan volt, mint a Nagyi. Ha valamit a fejébe vett, hát annak úgy kellett lenni!
Na, de végre ragyogott minden és még a Napocskának is volt egy kis ideje besütni a csillogó-villogó ablakokon, hogy aranyszínre fesse a szobákat, mielőtt elment aludni.
– Van még kedved egy tojásfestésre? – jelent meg a szoba ajtajában a Nagyi.
– Fessünk! – kiáltottam örömmel, meg se kérdezve Tojcsit. Tudtam, ha valamit össze kell kenni festékkel, Tojcsira mindig számíthatok.
– Na, akkor indulás, irány a konyha – adta ki a parancsot Nagyikapitány.
A nagy asztalt letakarta egy műanyag terítővel, mondván: „– Minél kisebb kárt csinálunk, annál kevesebbet kell takarítanunk magunk után!” Aztán elővette a tojásfestéshez való dolgokat, először is egy doboz tojást.
– Ezeket most megmosom, aztán jól megfőzzük – magyarázta –, utána nekiállhatunk a festésnek.
Akkor aztán rajtad lesz a világ szeme, mert te fogod a szebbnél szebb mintákat rávarázsolni!
Ezt már nagyon vártam. Előkészítettük a kellékeket. Anyu rendelt egy egész tojásdíszítő szettet, amiben volt mindenféle hozzávaló. Tojásfesték, matricák, kivágók, és még egy furcsa rajzolóvalami is.
– Viaszkréta – mondta a Nagyi. – Ha azzal rajzolsz a tojásra, ott nem fogja be a festék, így a minta, amit csináltál fehéren fog látszani a színes tojáson.
Miközben a tojások rotyogtak a forró vízben, a Nagyi elmesélte, hogy mikor ő kislány volt, még nem voltak ilyen festékek, meg matricák, ők a növények leveleit felhasználva festették a tojást.
– A vöröshagyma héjától vöröses-barnás, a lilahagymától lila, a vöröskáposztától kék, a spenóttól pedig zöldek lesznek a tojások.
– Útálom a spenótot! – dünnyögte közbe Tojcsi.
– A spenót pedig nem csak a zöld színhez jó, – folytatta a Nagyi, meg se hallva Tojcsit –, de nagyon finom és mindenféle olyan anyagot tartalmaz, ami kell egy kicsi lánynak, hogy szép nagyra nőjön!
– Én akkor is úúúútálom, és nem is kell nagyra nőnöm, meg egyébként is pfúj! – dünnyögte megint Tojcsi.
– A plüssjátékok, meg – húzta fel a szemöldökét a Nagyi, egészen úgy, mint ha meghallotta volna a Tojcsi féle visszabeszélést –, jobban tennék, hanem ellenkeznének velem, mielőtt kipakolom őket valami szatyorba, az előszobába! – azzal visszafordult megnézni, hogy állnak a tojások a tűzhelyen.
Így aztán többet nem hallottam Tojcsit a spenótról nyilatkozni, és mikor egy kicsit kihűltek a tojások, nagy sietséggel látott neki velem együtt díszíteni őket.
Egy részüket rögtön színes tojásfestékbe tettük, a Nagyi tett bele egy kis ecetet is, azt mondta így szebb színük lesz. Tojcsi nagyokat fintorgott mikor megcsapta az orrát az ecet csípős illata, de nem szólt egy szót sem, még emlékezett a spenótos ügyre.
Egy pár tojást festés előtt díszítettünk azzal a viaszkrétával. Én virágokat rajzoltam, meg hullámos vonalakat körbe. Figyelni kellett, mert alig látszott valami a tojás héjján, míg a festék be nem fogta.
Amikor néhány perc után kivettük a festékből és a Nagyi vigyázva letörölte, akkor látszottak a minták a tojásokon.– Hű, de szép virágokat rajzoltál – dicsérte meg a Nagyi a művemet. – De ez is nagyon szép lett – forgatta meg a Tojcsi által alkotott tojást, mert ő sem maradhatott ki ebből. Hogy mit ábrázoltak a vonalak, meg karikák, meg nyilacskák, amit kis sárga barátom rajzolt, nem tudtuk igazán, de jól nézett ki. „Absztrakt” – mondta rá Apa, mikor megnézte. Nem tudom, ez mit jelent, először azt hittem tüsszentett egyet, ahogy mondta: „Abbbbsztrkr”, de aztán kiderült, hogy nem. A Tojcsi féle mintákat hívták ennek. Így aztán megtanultam, hogy ha valami összevissza dolgot látok, amiről se én se Anya, se a Nagyi se tudja, micsoda, na, az az Abbbbrrrrszzzttrrk!
– Egészségedre! – mondta Tojcsi, széles vigyorogva, ahogy próbálgattuk este az ágyban kimondani a szót. Azt viszont elkönyveltük, hogy annyi tojást csináltunk, hogy most már igazán jöhetne az a Nyúl, és...
– ééééééés akár hozhatná is azt a szép rózsaszín biciklit! – De azt hiszem ezt már álmomban mondhattam.
Fárasztó dolog ez a Nyuszi várás.